Hungarian Bible

Acts 9

Acts

Return to Index

Chapter 10

1

 

  Vala pedig Czézáreában egy Kornélius nevű férfiú, százados az úgynevezett itáliai seregből. 

 

 


2

 

  Jámbor és istenfélő egész házanépével egybe, ki sok alamizsnát osztogat vala a népnek, és szüntelen könyörög vala Istennek. 

 

 


3

 

  [Ez] látá látásban világosan, a napnak mintegy kilenczedik órája körül, hogy az Istennek angyala beméne őhozzá, és monda néki: Kornélius! 

 

 


4

 

  Ő pedig szemeit reá függesztve és megrémülve monda: Mi az, Uram? Az pedig monda néki: A te könyörgéseid és alamizsnáid felmentek Isten elébe emlékezetnek okáért. 

 

 


5

 

  Most azért küldj Joppéba embereket, és hivasd magadhoz Simont, ki neveztetik Péternek; 

 

 


6

 

  Ő egy Simon [nevű] tímárnál van szálláson, kinek háza a tenger mellett van. Ő megmondja néked, mit kell cselekedned. 

 

 


7

 

  A mint pedig elment az angyal, a ki Kornéliussal beszélt, szólíta kettőt az ő szolgái közül, és egy kegyes vitézt azok közül, kik rendelkezésére állnak vala. 

 

 


8

 

  És elmondván nékik mindent, elküldé őket Joppéba. 

 

 


9

 

  Másnap pedig, míg azok menének és közelgetének a városhoz, felméne Péter a háznak felső részére imádkozni hat óra tájban. 

 

 


10

 

  Megéhezék azonban, és akara enni: míg azonban azok ételt készítének, szálla ő reá elragadtatás; 

 

 


11

 

  És látá, hogy az ég megnyilt és leszálla ő hozzá valami edény, mint egy nagy lepedő, négy sarkánál fogva felkötve, és leeresztve a földre: 

 

 


12

 

  Melyben valának mindenféle földi négylábú állatok, vadak, csúszómászó állatok és égi madarak. 

 

 


13

 

  És szózat lőn ő hozzá: Kelj fel Péter, öljed és egyél! 

 

 


14

 

  Péter pedig monda: Semmiképen sem, Uram; mert sohasem ettem semmi közönségest, vagy tisztátalant. 

 

 


15

 

  És ismét szózat [lőn] ő hozzá másodszor is: A miket az Isten megtisztított, te ne mondd tisztátalanoknak. 

 

 


16

 

  Ez pedig három ízben történt; és ismét felviteték az edény az égbe. 

 

 


17

 

  A mint pedig Péter magában tünődék, mi lehet az a látás, a melyet látott, ímé az férfiak, kiket Kornélius küldött, megtudakozván a Simon házát, odaérkezének a kapuhoz, 

 

 


18

 

  És bekiáltván megtudakozák, vajjon Simon, ki neveztetik Péternek, ott van-é szálláson? 

 

 


19

 

  És a míg Péter a látás felől gondolkodék, monda néki a Lélek: Ímé három férfiú keres téged: 

 

 


20

 

  Nosza kelj fel, eredj alá, és minden kételkedés nélkül menj el ő velök: mert én küldöttem őket. 

 

 


21

 

  Alámenvén azért Péter a férfiakhoz, kiket Kornélius küldött ő hozzá, monda: Ímé, én vagyok, a kit kerestek: mi dolog az, a miért jöttetek? 

 

 


22

 

  Ők pedig mondának: Kornélius százados, igaz és istenfélő férfiú, ki mellett a zsidók egész népe jó bizonyságot tesz, szent angyal által megintetett, hogy hívasson téged házához, és halljon tőled valami dolgokról. 

 

 


23

 

  Behíván azért őket, szállására fogadá. Másnap pedig elméne Péter ő velök, és a Joppébeli atyafiak közül is némelyek együtt menének ő vele. 

 

 


24

 

  És másnap eljutának Czézáreába. Kornélius pedig várja vala őket, egybegyűjtvén rokonait és jó barátait. 

 

 


25

 

  És lőn, hogy a mint Péter beméne, Kornélius elébe menvén, lábaihoz borulva imádá [őt.] 

 

 


26

 

  Péter azonban felemelé őt, mondván: Kelj fel; én magam is ember vagyok. 

 

 


27

 

  És beszélgetve vele, belépett, és talála sokakat egybegyűlve; 

 

 


28

 

  És monda nékik: Ti tudjátok, hogy tilalmas zsidó embernek más nemzetbelivel barátkozni, vagy hozzámenni; de nékem az Isten megmutatá, hogy senkit se mondjak közönséges, vagy tisztátalan embernek: 

 

 


29

 

  Annak okáért ellenmondás nélkül el is jöttem, miután meghívattam. Azt kérdem azért, mi okból hivattatok engem? 

 

 


30

 

  És Kornélius monda: Negyednaptól fogva mind ez óráig bőjtöltem, és kilencz órakor imádkozám az én házamban; és ímé egy férfiú álla meg előttem fényes ruhában, 

 

 


31

 

  És monda: Kornélius, meghallgattatott a te imádságod, és a te alamizsnáid emlékezetbe jutottak Isten előtt. 

 

 


32

 

  Küldj el azért Joppéba, és hívasd magadhoz Simont, ki Péternek neveztetik; ez Simon tímár házában van szálláson a tenger mellett: ő, minekutána eljő, szól néked. 

 

 


33

 

  Azonnal azért küldöttem hozzád; és te jól tetted, hogy eljöttél. Most azért mi mindnyájan az Isten előtt állunk, hogy meghallgassuk mindazokat, a miket Isten néked parancsolt. 

 

 


34

 

  Péter pedig megnyitván száját, monda: Bizonynyal látom, hogy nem személyválogató az Isten; 

 

 


35

 

  Hanem minden nemzetben kedves ő előtte, a ki őt féli és igazságot cselekszik. 

 

 


36

 

  Azt az ígét, melyet elkülde az Izráel fiainak, hirdetvén békességet a Jézus Krisztus által (ő mindeneknek Ura). 

 

 


37

 

  Ti ismeritek azt a dolgot, mely lőn az egész Júdeában, Galileától kezdve, az után a keresztség után, melyet János prédikált, 

 

 


38

 

  A názáreti Jézust, mint kené fel őt az Isten Szent Lélekkel és hatalommal, ki széjjeljárt jót tévén és meggyógyítván mindeneket, kik az ördög hatalma alatt voltak; mert az Isten vala ő vele. 

 

 


39

 

  És mi vagyunk bizonyságai mindazoknak, a miket mind a zsidóknak tartományában, mind Jeruzsálemben cselekedett; a kit megölének, fára feszítvén. 

 

 


40

 

  Ezt az Isten feltámasztá harmadnapon, és megadá, hogy ő megjelenjék nyilván, 

 

 


41

 

  Nem az egész népnek, hanem az Istentől eleve választott bizonyságoknak, nékünk, kik együtt ettünk és együtt ittunk ő vele, minekutána feltámadott halottaiból. 

 

 


42

 

  És megparancsolta nékünk, hogy hirdessük a népnek, és tegyünk bizonyságot, hogy ő az Istentől rendelt bírája élőknek és holtaknak. 

 

 


43

 

  Erről a próféták mind bizonyságot tesznek, hogy bűneinek bocsánatját veszi az ő neve által mindenki, a ki hiszen ő benne. 

 

 


44

 

  Mikor még szólá Péter ez ígéket, leszálla a Szent Lélek mindazokra, a kik hallgatják vala e beszédet. 

 

 


45

 

  És elálmélkodának a zsidóságból való hívek, mindazok, a kik Péterrel együtt mentek, hogy a pogányokra is kitöltetett a Szent Lélek ajándéka. 

 

 


46

 

  Mert hallják vala, hogy ők nyelveken szólnak és magasztalják az Istent. Akkor felele Péter: 

 

 


47

 

  Vajjon eltilthatja-é valaki a vizet, hogy ezek meg ne keresztelkedjenek, kik vették a Szent Lelket miképen mi is? 

 

 


48

 

  És parancsolá, hogy keresztelkedjenek meg az Úrnak nevében. Akkor kérék őt, hogy maradjon náluk néhány napig. 

 

 


Acts 11

 

 

 

 

HTMLBible Software - Public Domain Software by johnhurt.com

 


Other Items are Available At These Sites: