| Chapter 63 |
1 | Dávid zsoltára, mikor a Júda pusztájában volt.
|
2 | Isten! én Istenem vagy te, jó reggel kereslek téged; téged szomjúhoz lelkem, téged sóvárog testem a kiaszott, elepedt földön, a melynek nincs vize;
|
3 | Hogy láthassalak téged a szent helyen, szemlélvén a te hatalmadat és dicsőségedet.
|
4 | Hiszen a te kegyelmed jobb az életnél: az én ajakim hadd dicsérjenek téged.
|
5 | Áldanálak ezért életem fogytáig; a te nevedben emelném fel kezeimet.
|
6 | Mintha zsírral és kövérséggel telnék meg lelkem, mikor víg ajakkal dicsérhet téged az én szájam!
|
7 | Ha reád gondolok ágyamban: őrváltásról őrváltásra rólad elmélkedem;
|
8 | Mert segítségem voltál, és a te szárnyaidnak árnyékában örvendeztem.
|
9 | Ragaszkodik hozzád az én lelkem; a te jobbod megtámogat engem.
|
10 | Azok pedig, a kik veszedelemre keresik lelkemet, a föld mélységeibe jutnak.
|
11 | Szablya martalékaiul esnek el, és a rókáknak lesznek eledelei.
|
12 | A király pedig örvendezni fog Istenben; dicséri őt mindaz, a ki ő reá esküszik; mert bedugatik a hazugok szája.
|