| Chapter 141 |
1 | Dávid zsoltára. &Uram! hívlak téged: siess én hozzám; figyelmezz szavamra, mikor hívlak téged.
|
2 | Mint jóillatú füst jusson elődbe imádságom, [s] kezem felemelése estvéli áldozat [legyen.]
|
3 | Tégy Uram závárt az én szájamra; őriztessed az én ajkaim nyílását!
|
4 | Ne engedd szívemet rosszra hajlani, hogy istentelenül ne cselekedjem a gonosztevő emberekkel egybe; és ne egyem azoknak kedvelt ételéből!
|
5 | Ha igaz fedd engem: jól van az; ha dorgál engem: mintha fejem kenné. Nem vonakodik fejem, sőt még imádkozom is értök nyavalyájokban.
|
6 | Ha sziklához paskoltatnak az ő bíráik, akkor hallgatják az én beszédeimet, mert gyönyörűségesek.
|
7 | Mint a ki a földet vágja és hányja, úgy szóratnak szét csontjaik a Seol torkában.
|
8 | De az én szemeim, Uram Isten, rajtad csüggenek; hozzád folyamodom: ne oltsd el életemet!
|
9 | Őrizz meg a tőrtől, a mit elém hánytak, és a gonosztevőknek hálóitól!
|
10 | Essenek az álnokok saját tőreikbe; míg én egyben általmegyek!
|