Hungarian Bible

Mark 16

Luke

Return to Index

Chapter 1

1

 

  Mivelhogy sokan kezdették rendszerint megírni azoknak a dolgoknak az elbeszélését, a melyek minálunk beteljesedtek, 

 

 


2

 

  A mint nékünk elõnkbe adták, a kik kezdettõl fogva szemtanúi és szolgái voltak az ígének: 

 

 


3

 

  Tetszék énnékem is, ki eleitõl fogva mindeneknek szorgalmasan végére jártam, hogy azokról rendszerint írjak néked, jó Theofilus, 

 

 


4

 

  Hogy megtudhasd azoknak a dolgoknak bizonyosságát, a melyekre taníttatál. 

 

 


5

 

  Heródesnek, a Júdea királyának idejében vala egy Zakariás nevû pap az Abia rendjébõl; az õ felesége pedig az Áron leányai közül való vala, és annak neve Erzsébet. 

 

 


6

 

  És mind a ketten igazak valának az Isten elõtt, kik az Úrnak minden parancsolataiban és rendeléseiben feddhetetlenül jártak. 

 

 


7

 

  És nem volt nékik gyermekük, mert Erzsébet meddõ vala, és mind a ketten [immár] idõs emberek valának. 

 

 


8

 

  Lõn pedig, hogy mikor õ rendjének sorában papi szolgálatot végzett az Isten elõtt, 

 

 


9

 

  A papi tiszt szokása szerint reá jutott a sor, hogy bemenvén az Úrnak templomába, jó illatot gerjesszen. 

 

 


10

 

  És a népnek egész sokasága imádkozék kívül a jó illatozás idején; 

 

 


11

 

  Néki pedig megjelenék az Úrnak angyala, állván a füstölõ oltár jobbja felõl. 

 

 


12

 

  És láttára megrettene Zakariás, és félelem szállá meg õt. 

 

 


13

 

  Monda pedig az angyal néki: Ne félj Zakariás; mert meghallgattatott a te könyörgésed, és a te feleséged Erzsébet szül néked fiat, és nevezed az õ nevét Jánosnak. 

 

 


14

 

  És lészen tenéked örömödre és vigasságodra, és sokan fognak örvendezni az õ születésén; 

 

 


15

 

  Mert nagy lészen az Úr elõtt, és bort és részegítõ italt nem iszik; és betelik Szent Lélekkel még az õ anyjának méhétõl fogva. 

 

 


16

 

  És az Izrael fiai közül sokakat megtérít az Úrhoz, az õ Istenükhöz. 

 

 


17

 

  És ez [Õ] elõtte fog járni az Illés lelkével és erejével, hogy az atyák szívét a fiakhoz térítse, és az engedetleneket az igazak bölcsességére, hogy készítsen az Úrnak tökéletes népet. 

 

 


18

 

  És monda Zakariás az angyalnak: Mirõl tudhatom én ezt meg? mert én vén vagyok, és az én feleségem [is] igen idõs. 

 

 


19

 

  És felelvén az angyal, monda néki: Én Gábriel vagyok, ki az Isten elõtt állok; és küldettem, hogy szóljak veled, és ez örvendetes dolgokat jelentsem néked. 

 

 


20

 

  És ímé megnémulsz és nem szólhatsz mindama napig, a melyen ezek meglesznek: mivelhogy nem hittél az én beszédimnek, a melyek beteljesednek az õ idejökben. 

 

 


21

 

  A nép pedig várja vala Zakariást, és csodálkozék, hogy a templomban késik. 

 

 


22

 

  És kijövén, nem szólhata nékik; eszökbe vevék azért, hogy látást látott a templomban; mert õ [csak] integetett nékik, és néma maradt. 

 

 


23

 

  És lõn, hogy mikor leteltek az õ szolgálatának napjai, elméne haza. 

 

 


24

 

  E napok után pedig fogada méhében Erzsébet az õ felesége, és elrejtõzék öt hónapig, mondván: 

 

 


25

 

  Így cselekedett velem az Úr a napokban, a melyekben [reám] tekinte, hogy elvegye az én gyalázatomat az emberek között. 

 

 


26

 

  A hatodik hónapban pedig elküldeték Gábriel angyal Istentõl Galileának városába, a melynek neve Názáret, 

 

 


27

 

  Egy szûzhöz, a ki a Dávid házából való József nevû férfiúnak volt eljegyezve. A szûznek neve pedig Mária. 

 

 


28

 

  És bemenvén az angyal õ hozzá, monda néki: Örülj, kegyelembe fogadott! Az Úr veled van, áldott vagy te az asszonyok között. 

 

 


29

 

  Az pedig látván, megdöbbene az õ beszédén, és elgondolkodék, [hogy] micsoda köszöntés ez?! 

 

 


30

 

  És monda néki az angyal: Ne félj Mária, mert kegyelmet találtál az Istennél. 

 

 


31

 

  És ímé fogansz a te méhedben, és szülsz fiat, és nevezed az õ nevét JÉZUSNAK. 

 

 


32

 

  Ez nagy lészen, és a Magasságos Fiának hivattatik; és néki adja az Úr Isten a Dávidnak, az õ atyjának, királyi székét; 

 

 


33

 

  És uralkodik a Jákób házán mindörökké; és az õ királyságának vége nem lészen! 

 

 


34

 

  Monda pedig Mária az angyalnak: Mimódon lesz ez, holott én férfiat nem ismerek? 

 

 


35

 

  És felelvén az angyal, monda néki: A Szent Lélek száll te reád, és a Magasságosnak ereje árnyékoz meg téged; azért a mi születik is szentnek hivatik, Isten Fiának. 

 

 


36

 

  És ímé Erzsébet, a te rokonod, õ is fogant fiat az õ vénségében; és ez [már] a hatodik hónapja néki, a kit meddõnek hívtak: 

 

 


37

 

  Mert az Istennél semmi sem lehetetlen. 

 

 


38

 

  Monda pedig Mária: Imhol az Úrnak szolgálója; legyen nékem a te beszéded szerint. És elméne õ tõle az angyal. 

 

 


39

 

  Fölkelvén pedig Mária azokban a napokban, nagy sietséggel méne a hegységbe, Júdának városába; 

 

 


40

 

  És beméne Zakariásnak házába, és köszönté Erzsébetet. 

 

 


41

 

  És lõn, mikor hallotta Erzsébet Mária köszöntését, a magzat repese az õ méhében; és betelék Erzsébet Szent Lélekkel; 

 

 


42

 

  És fennszóval kiálta, mondván: Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse. 

 

 


43

 

  És honnét van ez nékem, hogy az én Uramnak anyja jön én hozzám? 

 

 


44

 

  Mert ímé, mihelyt a te köszöntésednek szava füleimbe hatolt, a magzat örvendezéssel kezde repesni az én méhemben. 

 

 


45

 

  És boldog az, a ki hitt; mert beteljesednek azok, a miket az Úr néki mondott. 

 

 


46

 

  Akkor monda Mária: Magasztalja az én lelkem az Urat, 

 

 


47

 

  És örvendez az én lelkem az én megtartó Istenemben. 

 

 


48

 

  Mert reá tekintett az õ szolgáló leányának alázatos állapotjára; mert ímé mostantól fogva boldognak mondanak engem minden nemzetségek. 

 

 


49

 

  Mert nagy dolgokat cselekedék velem a Hatalmas; és szent az õ neve! 

 

 


50

 

  És az õ irgalmassága nemzetségrõl nemzetségre [vagyon] azokon, a kik õt félik. 

 

 


51

 

  Hatalmas dolgot cselekedék karjának ereje által, elszéleszté az õ szívök gondolatában felfuvalkodottakat. 

 

 


52

 

  Hatalmasokat dönte le trónjaikról, és alázatosakat magasztalt fel. 

 

 


53

 

  Éhezõket töltött be javakkal, és gazdagokat küldött el üresen. 

 

 


54

 

  Felvevé Izráelnek, az õ szolgájának ügyét, hogy megemlékezzék az õ irgalmasságáról. 

 

 


55

 

  (A miképen szólott volt a mi atyáinknak), Ábrahám iránt és az õ magva iránt mindörökké! 

 

 


56

 

  Marada pedig Mária Erzsébettel mintegy három hónapig; azután haza tére. 

 

 


57

 

  Erzsébetnek pedig betelék az õ szülésének ideje, és szûle fiat. 

 

 


58

 

  És meghallák az õ szomszédai és rokonai, hogy az Úr nagy kegyelmességet cselekedett õ vele; és együtt örülének vele. 

 

 


59

 

  És lõn nyolczad napon, eljövének, hogy körülmetéljék a gyermeket; és az õ atyja nevérõl Zakariásnak akarák õt nevezni. 

 

 


60

 

  És felelvén az õ anyja, monda: Nem; hanem Jánosnak neveztessék. 

 

 


61

 

  És mondának néki: Senki sincs a te rokonságodban, a ki ezen a néven neveztetnék. 

 

 


62

 

  És intének az õ atyjának, hogy minek akarja neveztetni? 

 

 


63

 

  Az pedig táblát kérvén, ezt írá, mondván: János a neve. És elcsodálkozának mindnyájan. 

 

 


64

 

  És feloldódék az õ szája és nyelve azonnal, és szóla, áldván az Istent. 

 

 


65

 

  És félelem szállott minden õ szomszédaikra; és Júdeának egész hegyes tartományában elhirdettetének mind e dolgok. 

 

 


66

 

  És szívökre vevék mindenek, a kik hallák, mondván: Vajjon mi lesz e gyermekbõl? És az Úrnak keze vala õ vele. 

 

 


67

 

  És Zakariás, az õ atyja beteljesedék Szent Lélekkel, és prófétála mondván: 

 

 


68

 

  Áldott az Úr, Izráel Istene, hogy meglátogatta és megváltotta az õ népét, 

 

 


69

 

  És felemelte az üdvösségnek szarvát nékünk az õ gyermekének, Dávidnak házában, 

 

 


70

 

  A mint szólott az õ szent prófétáinak szája által, kik eleitõl fogva voltak, 

 

 


71

 

  Hogy a mi ellenségeinktõl megszabadít, és mindazoknak kezébõl, a kik minket gyûlölnek; 

 

 


72

 

  Hogy irgalmasságot cselekedjék a mi atyáinkkal, és megemlékezzék az õ szent szövetségérõl, 

 

 


73

 

  Az esküvésrõl, a melylyel megesküdt Ábrahámnak, a mi atyánknak, hogy õ megadja nékünk, 

 

 


74

 

  Hogy megszabadulván a mi ellenségeink kezébõl, félelem nélkül szolgáljunk néki. 

 

 


75

 

  Szentségben és igazságban õ elõtte a mi életünknek minden napjaiban. 

 

 


76

 

  Te pedig kis gyermek, a magasságos [Isten] prófétájának hivattatol; mert az Úr elõtt jársz, hogy az õ útait megkészítsed; 

 

 


77

 

  És az üdvösség ismeretére megtanítsad az õ népét, a bûnöknek bocsánatjában. 

 

 


78

 

  A mi Istenünk nagy irgalmasságáért, a melylyel meglátogatott minket a naptámadat a magasságból, 

 

 


79

 

  Hogy megjelenjék azoknak, a kik a sötétségben és a halálnak árnyékában ülnek; hogy igazgassa a mi lábainkat a békességnek útjára! 

 

 


80

 

  A kis gyermek pedig nevekedik és erõsödik vala lélekben; és a pusztában vala mind ama napig, a melyen megmutatta magát az Izráelnek. 

 

 


Luke 2

 

 

 

 

HTMLBible Software - Public Domain Software by johnhurt.com

 


Other Items are Available At These Sites: